Lajka egy kistermetű keverék eb volt. Az állatot egy sintértelepről választották ki a kísérlet alanyának.
Eredetileg Moszkva utcáin kóborolt. Két másik eb társaságában kiképzést kapott űrbebocsátása előtt. A sintértelepen is halálra lett volna ítélve, de így is, ugyanis a műhold nem térhetett vissza a Földre, úgy volt kialakítva.
Feladata az volt, hogy biológiai vizsgálatok volt az űr hogyan hat az élő szervezetre. A hatalmas járműben a kis Lajka kutya egy hermetikusan lezárt kabinban volt.
A kutya halálának körülményeiről több változat született.
A szovjetek első verziója szerint az állattal az oxigénhiány végzett.
Egy másik hivatalos verzió szerint a kémiai áramforrások hét napra elengedő áramot adtak, így a hetedik napon Lajkának az utolsó ételadagjába mérget adtak, hogy az eb ne szenvedjen. 1999-ben már azt írták egy cikkben, hogy a kutya halálához nem a méreg, hanem a kabin túlmelegedése vezetett.
A szovjetek sokáig azt terjesztették, hogy Lajka kutya napokig élt az űrben, de később, 2002-ben bebizonyosodott, hogy a pályára való állás után nem sokkal elpusztult.
Lajka űrbe bocsátásakor halálra volt ítélve, azonban feladatát teljesítette, miszerint bebizonyította, hogy az élő szervezet kibír egy űrbéli startot, a súlytalanságot és a Föld körüli pályára állást.
Lajka Kréta szigetén kapott egy szobrot, 2013-ban bemutatták Lajka, az űrkutya című operát.
(Forrás: citydogs.hu)