Gazdájával sok időt töltöttek együtt, Norman imádott a parton sétálni családja társaságában. Mivel elveszítette a kutyus szeme világát, így sosem távolodott el gazdája közeléből. A gazdi utasításokkal terelte a Normant, hogy nehogy nekimenjen valaminek, hogy az eldobott bot merre van. Az okos állat az ember segítéségére szorult bizonyos helyzetekben.

Egy séta alkalmával önfeledten játszott kutya és gazdája, majd egy hirtelen mozdulattal nekiiramodott a másik irányba és őrült tempóban futni kezdett. Azelőtt a gazdája nem tudta, hogy ilyen sebességre képes kutyája, hiszen vakságából adódóan óvatos volt. De nem abban a percben. Hiába hívta vissza kutyáját, tántoríthatatlanul futott előre. Így hát a gazdája követni kezdte.

Amikor közelebb ért, akkor látta, hogy miért volt ez a nagy sietség, hová futott a kutya. A folyó parton egy lihegő, rémült fiú volt, míg a folyóban egy fuldokló lány kapálózott az életéért küzdve. Norman gondolkodás nélkül ugrott a lány után, aki a kutyus farkába kapaszkodva és együtt kievickéltek a partra.

Azóta a lány szobájában fő helyet kapott Norman bekeretezett fényképe, akire őrangyalaként tekint.

(Forrás:otthonikedvenc.hu; Fotó: pawmygosh.com)