Az emberek esetében, ezt a rövid ideig tartó dermedtséget tudományos nevén kataplexisnek hívják. Nem más, mint az állatvilágban a tetszhalál. Ez egyfajta védekezési mechanizmus, ám olykor éppen az ellenkezőjét érik el ezzel. Az ellenség könnyű prédájává válnak az állatok, vagy akár az emberek.

Vannak olyan állatok, amelyek minden fenyegetettség esetén mozdulatlanná merednek. A vadászok gyakran tapasztalják, hogy a megsebzett állat a földre esik, úgy tesz, mintha halott lenne, meg sem moccan, majd kis idő múlva felpattan és elnyargal. Őzekre és szarvasokra jellemző ez a kataplexis.

Izlandon hatalmas ujjongással, üdvrivalgással „vadásszák” az izlandi hattyúkat. A fiókák a tengeren nőnek fel, majd már éretten a part felé veszik az irányt. Az izlandi lakoson nagy lármával fogadják a hattyúkat, amelyek tetszhalottként hullnak alá. A könnyű zsákmányállatokat összeszedik, és meg is van a betevő. Ebben az esetben a tetszhalott állapot nem segíti a túlélést. A mozdulatlanság akkor nyújt megfelelő védelmet, ha ahhoz megvannak a szükséges alkati feltételek is.

A teknős köztudottan lassú állat. Ha megijed, esze ágában sincs elmenekülni, hiszen lehetetlenség, hanem behúzza páncélja védelmébe lágy testrészeit. A gyíkok gyors futással próbálkoznak, de ha már mindent veszni vélnek, akkor megtorpannak és mozdulatlanul várják sorsukat.

A színlelést kutató szakemberek szerint a megdermedt, tetszhalott állatok nagyon hirtelen élednek fel, és olyan gyorsan menekülnek el, ahogyan csak bírnak. A tetszhalott állapot léte nem egyértelmű, hiszen az előnye mellett legalább akkora a hátránya is. Ebben a helyzetben dől el az állat sorsa: élet vagy halál.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(forrás: otthonikedvenc.hu;- Fotó: vicclap.hu)