Meseerdő szélén játszanak az őzek, a tavaszi szélben vígan kergetőznek. Az ibolya virág szirmait kitárja, régóta vágyódik meleg napsugárra.
Minden állat vigad, örül a tavasznak, de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak. A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek? Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.
Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak, tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak. Összenéz két csibész, farkas és a róka, nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.
Súgta a farkasnak a ravaszdi róka: - Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka. A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt, elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.
Fenn a fa tetején a harkály is hallja, miként szövetkezik a két gonosz bajra. Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte, és azt, amit hallott, rendre elmesélte.
Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen, elrabolják majd a tojásokat szépen. Azután felveszik a nyúl álruhákat, és az őztanyánál ejtenek gidákat.
|
El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában. A két gonosz gyorsan a hátára vette, nyúl álruhát öltve indultak sietve.
De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve, izzadt homlokukat gyakran törölgetve. Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt, lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.
Az őztanya előtt terhüket letették, és az őzikéket nyomban hívni kezdték: - Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.
Ezzel a zsákokat máris bontogatták, és a tartalmukat ki is borították. De amint meglátták, méregbe gurultak, mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.
Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen, kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen. Egymást hajigálta farkas és a róka, kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.
Gonoszokat végül a mackó elkapta, vélük a barlangját kitakaríttatta. Most is ott söpörnek és sikálnak egyre, nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve.
|