Egy tudós hölgy kísérletei bebizonyították, hogy a szarvasmarhák sokkal több tejet adnak akkor, ha társaik közelében lehetnek. A barátaik, társaik hatására nyugodtabbak maradnak. Stresszként élik meg, ha új csordába kerülnek.

Koko, a gorilla kimondottan elérzékenyül akkor, ha kedvencét, a Tea Mussolinivel című filmet látja. A film egy bizonyos részénél elfordul a képernyőtől, annyira nem bírja elviselni a látványt. A filmben ugyanis egy kisfiú az édesanyjától búcsúzik az állomáson. Koko meghatódik a jelenet láttán, jelbeszéddel pedig ki is fejezi szomorúságát.

Egy másik gorilla, Kwibi és Damian 5 év után újból találkoztak. A gorilla emlékezett a férfira. A gorilla a Damian társaságában élt élete első öt évében, majd az állatot visszahelyezték a vadonba, akkor a kapcsolatuk is megszűnt. Öt évvel később a férfi ellátogatott az afrikai dzsungelba, Kwibi felismerte.

Alexról, a beszélő papagájról már írtunk egyszer, történetét ITT olvashatod. A jákó utolsó szavai ezek voltak gazdájához: „Légy jó! Szeretlek!”

Két londoni fiatalember az 1960-as években, egy egzotikus állatokat áruló részében találtak egy oroszlánt. Szűk ketrecben tartották, bánatos volt. A két férfi megsajnálta, majd magukhoz vették. Christiannek nevezték el és ő vált házikedvencükké. Természetesen a nagymacska kinőtte a lakást és kénytelen voltak visszavinni eredeti környezetébe, az afrikai vadonba az állatot. Ott szabadon engedték. Egy év múlva meglátogatták a felnőtté cseperedett nagymacskát Kenyában. Bár komoly veszély is leselkedett rájuk a találkozáskor, mégis vállalták a kockázatot. Az állat gyanakodva közelített egykori gazdáihoz, de aztán úgy dörgölőzött hozzájuk, mint egy szelíd cicamica.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: amazinganimalstories.com)