Az az állat, amely barátként, családtagként élt velünk hosszabb vagy rövidebb ideig, természetes, hogy elvesztése törést okoz, azonban nincs mese, meg kell ezzel birkózni. Hogyan?
Ne legyél túl sokat egyedül, mert akkor elmerülsz a fájdalmadban. Menj emberek közé, társaságba. Keress valakit, aki meghallgatja fájdalmad, akinek kibeszélheted dühödet, haragodat, keserűségedet. Szűkebb családi körben is beszélgessetek erről, ha úgy adódik.
A gyász egy folyamat, nem fog egyik napról a másikra megtörténni, hogy elfelejtek kedvenced. Idő kell ahhoz, hogy felfogd, elfogadd, beletörődj. Ha gyermek van a családban, akit szintén megviselt az állat halála, készítsetek fotóalbumot, kérd meg gyermeked, hogy rajzolja le. Az idő mindent meggyógyít, vagy legalábbis enyhíti egy idő múlva a fájdalmat.
A fájdalomra gyógyírként hat a természet. Igyekezz minél többet a szabadban lenni, lásd meg a természet szépségeit, gyönyörködj bennük. A legjobb terápia.
Sokaknak jelent vigaszt, ha új kedvencet visznek haza. Ez nagyon jó ötlet, de csak akkor, ha már a másik állat elmúlását feldolgoztuk, emlékével együtt folytatod az életed.
El kell fogadnunk, hogy az elmúlás az élet természetes velejárója. Az elmúlás bánattal jár, de kénytelenek vagyunk ezzel szembenézni.
További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!
(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: blog.xfree.hu)
