Nem azért, mert a gazdi meg akart szabadulni kedvencétől, hanem mert az élet úgy alakította, hogy távozni kellett az élők sorából. A sok éves együttlét miatt a kutya azonban még a gazdája halála után is azt csinálta, amit életükben, közösen is tettek. Hachiko az egyik példa erre. Minden nap délután várta az állomáson gazdáját, ám egyik az örömteli viszontlátás nem következett be. Azután pedig hiába várta embertársát, soha többé nem találkoztak. Ennek ellenére Hachiko erről vált híressé, mert mindig rendületlenül várta gazdáját. Közel tíz éven keresztül, halálának napjáig hitt abban, hogy egyszer még viszont látja azt az embert, akit imádott.
Március 8-a nemcsak a nemzetközi nőnap miatt ünnepi, hanem ezen a napon az állat- és kutyabarátok megemlékezhetnek Hachikóról is, ugyanis 1935. március 8-án hunyta le örökre a hűséges eb szemeit. Hachiko ott halt meg, ahol minden nap várta gazdáját.
További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!