Nincs ez másként az állatvilágban sem. A különbség annyi, hogy az állatgyerekek sokkal korábban lábra állnak, és önállósodnak, mint az embergyerekek. Azonban nekik is időbe telik, míg a végtagokat összhangba hozzák egymással, és az emlősök esetében ez alapból négy lábat jelent.
A kis elefántok amúgy is mókás jelenségek a nagy füleikkel és a még koordinálatlan mozgású ormányukkal, de ha még neki is iramodnak, abból is vicces sülhet ki. Főleg akkor, ha gyöngyösök kergetésére adja a fejét. A sok gyöngyös többfelé iramodhat, így nem tudta felvenni a lépést a kis borjú, aminek az eredménye egy esés volt. Mint ahogy a gyerekek is teszik, a kiselefánt is azonnal édesanyja ölelő kezei közé ormányába futott.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!