Ebből arra lehet következtetni, hogy mindegyik állatfajnál kialakulhat kóros sejtburjánzás élete utolsó időszakában. Minél hosszabb ideig él egy állat, annál nagyobb a valószínűsége a daganatos betegség megjelenésére. Erre a logikára alapozva a daganatok megjelenésének kockázata jóval nagyobb akkor, ha sok sejtből áll egy élőlény szervezete.

Mégis egyes állatok jóval hatékonyabban kerülik el azt, hogy daganatosak legyenek. Az elefánt is egy ilyen állat, éppen ezért is vizsgálják, hogy miért fordul elő jóval kevesebb rákos betegségben szenvedő elefánt, mint ember? A választ a p53 fehérjében keresik, amely egy olyan molekula, amely a sejtek igazi védelmezője. Ha a p53 megsérül, könnyen daganattá fajulhatnak a sejtek. Az állati szervezetekben is – ugyanúgy, mint az emberiben – a p53 génnek két másolata van, amely az idő során mutálódhatnak, és daganatot okoznak. Itt jön az elefánt és az ember közötti különbség, ugyanis az elefánt sokkal jobban hasznosítja p53 génjét. Nekik nem csak kettő, hanem negyven kópia létezik, így sokkal kisebb arra az esély, hogy a génhiba miatt a sejtek rákos daganattá fejlődjenek.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!