A Kínaiak ezekben a ’sárkányos edényekben1 tartották a halakat. 1700 körül kezdték el gyártani a félgömbszerű, felül visszahajló peremű edényeket. Nagyon sokáig csak az aranyhal volt az a hal, amelyet tudatosan tenyésztettek, ami főleg a gazdag, úri emberek engedhettek meg maguknak. Az aranyhalak az egyes feltevések szerint az 1600-as évekbe került Európába a sárkányos edényekkel együtt.
Leonhart Thurneyser zum Thurm-nak a brandenburgi választófejedelemnekn (1530-1596) már voltak üvegedényei, amelyekben halakat tartott. 1554-ben jelent meg a kor akkori legjobb, legtökéletesebb összefoglalója halakról és egyéb vízi élőlényekről, mely Guilaume Montpellierben munkája volt.
Azt, hogy mikor hozták létre az első akváriumot, azt nem lehet megmondani. Mindenesetre az bizonyos, hogy Samuel Pepys angol politikus naplójában arról ír 1665-ben, hogy ismeretlen halakat látott egy vízzel telített edényben. 1666-ban jelent meg Leonhart Baldner halas könyve, melyben arról írt, hogy a halak üvegedényben megfigyelhetők és ebben a könyvben ír a réti csíkról is.
Ezekben az időkben a halak tartása igen nehézkes volt, mert nem ismerték a halak és a növények közötti alapvető kölcsönhatásokat. Az első használható mikroszkópot Anthonny van Leeuvenhoek 1723-ban alkotta meg. 1850-ben rendezték meg az első akvárium kiállítást, mely P.H. Gosse nevéhez fűződik. És, mint azt az előző rész legelején említettem Gosse használta először az „aquarium” szót 1855-ben.
1856 az az év, melyet az akvarisztika születésének tulajdonítanak, ami egy természettudós E.A. Rossmässler (Der See im Glasse – Tó az üvegben) tanulmányának megjelenéséhez köthető. Rossmässlert ezért nevezik az „akvarisztika atyjának”. Innen kezdődik a „modern” akvarisztika.
Fotó: freedigitalphotos.net
otthonikedvenc.hu/agriosz-aqua.hu
