Az előbbit igényli a legtöbb kisemlős – rágcsálók, mókusfélék, törpesünök, nyúlfélék, menyétfélék –, a szárazföldi teknősök, kígyók, gyíkok egy része és a legtöbb ízeltlábú. Az akvaterráriumnak is nevezett berendezésben vizes és szárazföldi részt is kialakítunk – ilyen körülmények kellenek a kétéltűek, hüllők egy részének.

A terráriumok a legtöbb esetben nem kívánnak sok és bonyolult berendezést. Hüllőinknek szükség van viszont egy speciális lámpára, amellyel egyrészt a hőt, másrészt a napfényben található különféle áldásos sugarakat – melyek többek közt a megfelelő vitaminképzést segítik elő – pótoljuk.

A trópusokról származó állatok számára elengedhetetlen a megfelelő hőmérséklet, amit e lámpával, illetve talaj- vagy vízmelegítővel tudunk előteremteni. A száraz terráriumoknál a legfőbb hibát azzal követhetjük el, hogy rossz a szellőzés, így a kelleténél magasabb a páratartalom. Ezt egyszerűen megszüntethetjük, ha a terrárium tetején és egyik oldalán is rozsdamentes, sűrű szövésű oldalhálóból egy-egy szakaszt alakítunk ki, mely folyamatos, de nem túl erős légáramlást ad. A drót sűrűségét úgy kell megválasztani, hogy sem a tartott állat, sem annak táplálékállatai ne tudjanak kiszökni.

Milyen állatot válasszunk? Aranyszabály, hogy a legegyszerűbben tarthatóval, gondozhatóval kezdjük. Ilyenek a mára divatjamúlt aranyhörcsögök, egerek, díszpatkányok. Ezek akár a közepes, 70-100 literes terráriumban is könnyen nevelhetők, míg a még mindig slágernek számító tengerimalacoknak minimum 100 x 60 x 60-as terráriumot vagy ketrecet érdemes berendezni.

Minél nagyobb a terrárium,annál inkább szolgálja a benne tartott jószág jólétét, annál nagyobb alkotói szabadságot teremt a gazda kreativitásának a berendezésében. Kezdő terraristáknak ajánlható még a hüllőfélék közül néhány gekkófaj, a sárgafülű ékszerteknősök, mert lényegében csupán a megfelelő páratartalomra és táplálékra kell odafigyelnünk.

Fotó: freedigitalphotos.net

otthonikedvenc.hu/szabadfold.hu