A kígyók testsúlyuk alapján ötször akkora erővel ölelik át a faágat, mint amennyire szükséges lenne, ami arra enged következtetni, hogy sokkal fontosabb számukra a biztonság, mintsem az, hogy mennyi energiát veszítenek a szorítással.
Amerikai tudósok öt kígyófaj famászási képességét vizsgálták úgy, hogy nyomásérzékelőket szereltek függőleges csövekre. A csöveket a teniszütő markolatát borító anyaggal bevonták, amely segítette a mászásban a kígyókat. A cső tetejére csalogató búvóhelyeket szereltek.
Megfigyelték, hogy átlagosan háromszor erősebben szorították a csövet a kígyók, mint ami elég lett volna. Az, hogy ennyivel több erőt fejtenek ki a mászára, arra szolgál, hogy a váratlan helyzetekhez is jobban képesek alkalmazkodni.
Minden élőlényre jellemző, hogy testfelépítésükben benne rejlik a túlbiztosítás. Vagyis sokkal erősebb a testük, az izomzatuk, a csontozatuk, mint amennyire azt kihasználják, valamint a lehető legkisebb energia befektetéssel hajtják végre a mozdulatokat.
Az óriáskígyók nagyon jól szabályozzák halálos szorításukat. Megérzik, ha áldozatuk szíve már nem ver, csak ekkor engednek az ölelésből. Emiatt is lepődtek meg a kutatók, hogy a függőleges mászáshoz mekkora erőt használnak fel a kígyók.
(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: http://news.discovery.com)
