Eddig pedig azt gondoltuk, hogy mi emberek és a magasabb fejlettségű fajok képesek az utánzásra.
Egy kutatás során megfigyelték, hogy a szakálasagámák megfigyelik társukat, hogyan szerzik meg a lisztkukacokat, majd saját maga is alkalmazza a látottakat. Egy példányt megtanítottak erre, majd a társai megfigyelhették tevékenységét. A demonstrátor agáma a fejével mozdította arrébb az ajtót, így hozzáfért a finomsághoz. A többiek addig figyelték, hogy a demonstrátor példány mit és hogyan csinált, majd követték példáját.
Voltak azonban a megfigyelésből szándékosan kihagyott példányok és azok nem is tudták megszerezni az ínyencségeket. Ráadásul még csak hasonló mozgásokat sem végeztek a fejükkel, mint a demonstrátor és az utánzó egyedek.
Vagyis kiderült, hogy az agámák képesek utánzással történő tanulásra, imitációra.
(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: fulesbastya.hu)
