Már most sem érzünk túl sok késztetést arra, hogy kiüljünk tavunk mellé és nézegessük az általunk létrehozott tóban élő halakat. Úgy kell megvédeni az élőlényeket a hidegtől, hogy megfelelő mennyiségű oxigénhez jussanak. Ha olyan hideg van télen, hogy jégréteg képződik a víz felszínén, az egyértelműen befolyásolja az oxigénellátást. Az sem mindegy, hogy a jég felszíne teljesen összefüggő vagy lyukacsos.

Ha azonban nem süllyed a hőmérő higanyszála 0 fok alá, akkor elegendő egy vékony fóliával lefedni a tó környékét. A hidegvízi halak anyagcseréje jelentősen lecsökken a hőmérséklet visszaesésével, így kevesebb oxigénre is van szükségük. A hidegvizű tavak oxigéntartalma magasabb, így a halak a hideg vízben, a jég alatt is képesek életben maradni.

Sokan döntenek úgy, hogy inkább a kritikus időszakban, akváriumban teleltetik ki az aranyhalakat. Ez a legbiztonságosabb módszer, ez tény. Ugyanígy azokat a növényeket is fagymentes helyre érdemes vinni, amelyek nem télállók.

Arra ügyelni kell, hogy a környező fákról lehulló őszi leveleket távolítsuk el a vízből, akár hálót is ki lehet feszíteni a tó fölé. Ez azért fontos, mert a levelek vízben való elbomlása kedvez az algák megjelenésének.

A kerti tavunk eljegesedésének meggátlásában két módszer közül választhatunk: vagy felfűtjük a tavat és ezt tesszük egész télen, hogy se a tó, se a készülék ne fagyjon be, vagy vásárolunk egy befagyásgátló eszközt, amely a folyamatos oxigénellátásért lesz felelős.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!