Az életünk változhat és azok a körülmények, amelyek korábban megfelelőek voltak az állattartáshoz, módosulhatnak. Még ilyen helyzetben is a legjobbat szeretnénk állatainknak és vagy megmozgatunk mindent azért, hogy tovább gondozhassuk az állatot, végső esetben pedig egy új és jó gazdit keresünk neki.

A szabadba való visszaengedés a legtöbb esetben akár halálos ítéletnek is minősülhet az állatra nézve. Ha pedig meg tud maradni szabadon is, akkor könnyen lehet, hogy az ott élő őshonos fajokra lehet veszélyes a jelenlétük.

Az aranyhal nem tűnik túl veszélyesnek. Sőt, a mese szerint akár a kívánságainkat is teljesítik. Amikor azonban kiderül, hogy ez mégsem így van, és meg is unják az akvárium takarítását, akkor jó ötletnek tűnik a szabadba engedni. Hiszen csak egy aranyhal.

Csakhogy – és itt jön az, amit sokan nem is gondolnak – a vadonba engedve ezek a jámbor halak kimutatják a foguk fehérjét. Az őshonos halakat kiszorítják eredeti élőhelyükről, felfalják a más halakat, hatalmasra képesek megnőni és még a víz minőségét is rontják.