Nem szabadna tragikusan végződnie egy állattal való találkozás. Főleg nem egy olyan állattal, amely már évezredek óta az ember mellett van. Hiába nem szabadna, mégis megtörténik az, amire nem számítunk.
...Ha még az otthonában sem érzi jól magát az ember, mert a szomszéddal állandó összetűzésbe keveredik...
Mongóliában a tél jóval kegyetlenebb, mint hazánkban, sajnos sok állat meg is szenvedte.
Az állatkínzásnak és bántalmazásnak is vannak enyhébb és durvább fokozata. Ez utóbbi minden képzeletet felülmúl.
Annyira az internet világában élünk, hogy ha valaki nem posztol magáról szelfiket közösségi oldalakon, akkor hajlamossá válnak az emberek azt hinni, hogy nem is él az a személy.
Élnek köztünk – bár igen kis réteg – olyan nők és férfiak, akik kimondottan kedvelik a hüllők társaságát. Egyikük veszte is ez volt.
Amikor meglegyinti őket a halál szele...
Igazi példája annak, hogy mennyire tudjuk szeretni az állatokat. Még akkor is, ha olykor végzetessé válik a helyzet.
Visszajött az életbe, de ha nincs az emberek között az az ember, aki tudta mit kell csinálnia, elpusztult volna.
Az állatok tartása azzal jár, hogy nagyon megkedveljük kedvencünket, és az állat elpusztulása komoly érzelmet vált ki. Ez teljesen természetes mindegy, hogy ismert ember valaki vagy sem.
Semmit nem tudtak az ellen tenni, hogy az aligátor ne ragadja el a gyermeket. Hiába ugrott utána az apa, nem találták meg azonnal a gyermeket.
Az egyik gondozó vált a tigris áldozatává. Jöttek-mentek a látogatók, de nem hallottak semmit. Későn találtak rá.
