Ilyen esetekben célszerű az egyszerűbb gondozást igénylő kisemlősöket választani, mivel sokak számára ezek az apróságok jelentik az egyetlen összekötő kapcsot a természettel. Az igaz ugyan, hogy a kisemlősök kevesebbel is beérik, mint nagyobb testű négylábú társaik, de azért köztük is akadnak olyanok, amelyek több gondoskodást igényelnek - így mielőtt akcióba lépnénk, igyekezzünk a lehető legtöbb információt megtudni jövőbeni lakótársunkról.

A választásnál többféle szempontot tarthatunk szem előtt. Mindenképpen mérlegeljük például azt, hogy megelégszünk-e kedvencünk puszta látványával, vagy olyan állatkára van szükségünk, amelyik jól viseli a simogatást, babusgatást, gyömköszölést. A kisemlősök szelídíthetőségüket tekintve ugyanis nem egyformák - egyes fajok jól bírják a „gyűrődést” (sőt, egyenesen elvárják a simogatást), vannak azonban olyanok is, amelyekben inkább csak a szemünket gyönyörködtethetjük.

Az sem mellékes, hogy kis kedvencünk milyen életmódot folytat, ugyanis a kisemlősök jó része természetes környezetében magányosan él, ezért nem biztos, hogy jól járunk, ha betársítunk mellé egy lakótársat. Aztán vannak olyanok is, amelyek társas lények lévén rosszul tűrik a magányt - ebben az esetben mindjárt két kis kedvencről kell majd gondoskodnunk.

Érdemes szem előtt tartani ezeket a szempontokat, hiszen nem elég, ha az állattartás csak a mi örömünket szolgálja, nagyon fontos, hogy kis társunk is jól érezze magát a bőrében, ne okozzunk nekik felesleges stresszt állandó ajnározási mániánkkal, vagy éppen nem kívánt lakótársa jelenlétével.

Fotó: freedigitalphotos.net

otthonikedvenc.hu/szepsegsos.gportal.hu