Ha a fülek előre irányulnak, nem hegyezi, hanem inkább szétterpeszti őket, akkor többnyire fél. Vagy "guggoló" testhelyzetben vannak, vagy pedig mellső lábaikkal eltolják maguktól a potenciális veszélyt. Ilyenkor a fogaikat is összecsiszolják, aminek jellegzetes ciripelő hangja van.

Ismerkedésnél az újonnan érkező állat általában hagyja, hogy a terület „tulajdonosa” alaposan megszaglássza. Ez a póz nagyon hasonlít a tüzelő nőstény felkínálkozásához. Ez azonban el is maradhat, ha mondjuk a szoptató nőstény azonnal megtámadja a fészekbe tévedt idegent.

Ha pedig egymásra támadnak, az állati agresszió során a támadó fél valamilyen erőforrás birtokába igyekszik jutni, de nem "célja" az ellenfél pusztulása. A támadó csikorgatja fogát, fülét hátracsapja, összekuporodva minél kevesebbet mutat a hasából - így próbálja csökkenteni a támadható felületet. Mellső lábát felemelve fejét oldalra fordítja, így próbál a másik hasa aljába, nemi szerveibe harapni.

A megtámadott fél verekedés közben (főleg ha fájdalmas harapást kapott) jellegzetes sikító-cirregő hangot hallat. A ragadozó (pl. macska) által megtámadott állat is ezt a hangot adja félelmében, mintegy vészjelként a többiek számára.

Ha sarokba szorították, kimerült, nem tud tovább harcolni - jellegzetes megadási pózt vesz fel: hanyatt, vagy oldalára fordul, lábait széttárja - így legvédtelenebb részét, a hasát felkínálja ellenfelének, pofáján pedig a félelem tükröződik.

Fotó: freedigitalphotos.net forrás:otthonikedvenc.hu/haziallat.hu