Az egyiptomi ugróegér az emlősök osztályába, a rágcsálók rendjébe és az ugróegérfélék családjába tartozik.

Észak-Afrikából származik. Természetes élőhelye a sivatagok, sztyeppék, száraz síkságok, ahol a talajban szerteágazó járatokban élnek, veszély esetén is ide vonulnak vissza. Pici mellső lábaikkal jól tudnak ásni.

Szorult helyzetben akár 40-50 km/h sebességgel képes menekülni. Természetes élőhelyükön minden sivatagi ragadozó zsákmányának tekinti ezt az apró ki állatot, ezért előlük cikk-cakkban menekülnek, hatalmasakat ugrálnak.

Szőrük színe alkalmazkodott a sivatagi környezethez, vagyis zsemleszínű, a hasa pedig fehér, selymes tapintású. Pofájuk általában fekete mintázatú.

A mellső lábaik nagyon rövidek, ellenben a hátsó lábak nagyon hosszúak, és azon szökellve gyorsan képesek mozogni. A stabil tartást biztosítja a testüknél hosszabb farkuk.

A kifejlett ugróegér 10-12 cm, csak a farka 20-25 cm hosszú. A hímek kisebbek a nőstényeknél.
Az éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak érzékszervei, szemei és fülei rendkívül nagyok a fejéhez képest. Bajszuk is segíti őket az éjszakai tájékozódásban.

Az egyiptomi ugróegerek magvakat, fűféléket, gyümölcsöket és rovarokat fogyasztanak. Életük során egy csepp vízre sincs szükségük. Mivel nem ad le nedvességet a testük, így a magokban és a növényekben található minimális mennyiségű folyadék elég számukra.

Élettartamuk kb. 6 év.

A szélsőséges sivatagi klímához alkalmazkodás mesterei ezek az apró állatok. Télen és nyáron is lezárják járataik nyílását, hogy megfelelő hőmérsékletet érjenek el lakhelyükön. Legtöbbször magányos állatok, így járataikban is egyedül élnek. A nőstény itt hozza világra 1-6 kölykét, akik 5-6 hetesen már külön életet is kezdenek.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: biolib.cz)