A gyerekek imádják az állatokat, és ha együtt nőnek fel, akkor az elvesztését is ugyanúgy megélik, mint az együtt töltött időt, a sok játékot, kalandot. Az elmúlással lehet, akkor szembesül a gyermek legelőször, ha a kedvence elmegy. Nagyon fontos, hogy szülőként hogy kezeljük ezt a helyzetet, mert kihat a gyermek lelki fejlődésére is.

Az egyik legfontosabb, hogy bár kímélni szeretnénk a gyermek lelkét, de ne találjunk ki mindenféle banális mesét, hogy hová távozott a kedvenc, mert egészen más érhetünk vele, mint szeretnénk. Sokkal fájóbb lenne a gyermeknek, ha kiderül a valóság, mert akkor becsapottnak érezné magát. Így hát az igazat, csakis az igazat.

Nagy lelki törést okozhat annak a kedvencnek az elvesztése, akihez a gyerkőc kötődött, igazi pajtások voltak. Ám az egyáltalán nem lehet gyógyír, ha a gyász időszakában azonnal egy másik kedvencet szerzünk be gyermekünknek. Az sem megoldás, ha a sebet édességgel, rég áhított játékkal kívánjuk gyógyítani. Hagyni kell megélni a gyászt, engedjük, hogy beszéljen érzéseiről, emlékeiről.

A gyerekek ilyenkor szembesülnek az elmúlás létezésével, valódiságával. És ha egy kis kedvenc is elpusztulhat, akkor jogosan jutnak a gyerkőcök arra a következtetésre, hogy az emberek is meghalhatnak. Beszéljük meg a gyerkőccel, hogy a halál az élet része, de a vég még messze van. A kedvenc azért pusztult el, mert öreg volt és beteg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!