Azért, mert egy állatkölyök egyedül van, nem jelenti azt, hogy árva, anyja sorsára hagyta. Az ember újszülött gyermeke magatehetetlen, ezért jobban ki van szolgáltatva a körülötte lévőknek, főleg édesanyjának, de az állatvilágban máshogy történik minden.

Nem kegyetlen az a nőstény, amelyik magára hagyja őzgidáját. Sietve elvonul, hogy táplálékot gyűjtsön magának, mert kicsinyét táplálnia kell tejjel, és ez sok energiát elvesz tőle. Hogy pótolni tudja, ennie kell. Addig azonban a gidát magára hagyja. Rejtőzködő bundája elrejti a ragadozók elől. Ám emberek olykor rátalálnak egy-egy példányra. Az édes gida látványa azonban beindítja az emberben azt az ösztönt, hogy meg kell mentenie a kicsit. Ám ezzel nem megmentik, hanem a sorsát pecsételik meg. Ha hozzányúltak az aprósághoz, de mégis magára hagyják ezután, akkor megpecsételték sorsát, mert anyja nem fog vele foglalkozni. Ha hozzáérnek és elviszik szakértő kezek közé, akkor viszont nem térhet vissza természetes közegébe, az erdőbe.

Más állat kicsinyével is óvatosan kell bánni. Ha az erdőt járva édes, csíkos vadmalacok látunk, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy az anyaállat is a közelben van. Ha pedig veszélyben érzi malacait, akkor támadásra is számítani lehet.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!