Jump to content

Nem minden az, aminek látszik

2019. 08. 04. 08:00

A jóérzésű emberek nem tudnak elmenni magukra hagyott, árva kicsi állatokon. Még ha nem is tudják saját otthonukba fogadni, akkor sem hagyhatják elpusztulni.

A nem kívánt szaporulat sorsa kiszámíthatatlan. A háziállatok kölykei vagy szerető emberi közegben cseperednek fel, vagy vadon. A vadállatok kicsinyei pedig a legjobb esetben az ember közelébe sem kerülnek. Csakhogy az erdő-mezőt, hegyeket járó emberek találkozhatnak az ott élő vadakkal és azok kicsinyeikkel.

Az őzek magára hagyják kicsinyeiket, ráadásul szándékosan. Amíg az anyaállat táplálkozik, addig a gidát biztonságos közegben hagyja. A rejtőzködésben hatékony bunda el is rejti a kíváncsi szemek elől a gidát, de olykor mégis egy elhagyottnak tűnő apróságba botolhatunk.

Amint észreveszünk egy magányosnak vélt apróságot, jusson eszünkbe, hogy csupán az anyaállat táplálkozik, és erre az időre hagyta magára kicsinyét, tehát nem árva.

Mihelyt befogjuk, hozzáérünk, vagy halálra ítéljük a gidát, vagy „megmentjük” és valamilyen állatvédő szervezethez visszük. Ott szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy valójában nem is mentettük meg a valójában nem is árva apróságot.

Nem, ezek a kölykök nem árvák. Hagyjuk magára, ne is érjünk hozzá. Ez lenne a természetes és a természet rendje és ekkor cselekszünk a legjobban.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.co.hu | képek: pixabay.com (A képek illusztrációk)