A mai vizsla színváltozata a zsemlesárga. Azonban ennek a vadászkutyának az őse sárga vagy barna színű is lehetett, néha akár foltokkal is rendelkezhetett, de ezek mára kihaltak.

A Codex Albensisben található vizsla ábrázolása az első a XII. századból, de a Képes Krónikában is jól felismerhető ez a vadászkutya. Neve feltételezhetően a vizslat szóra vezethető vissza.
A török sárga kutya a sloughi volt, amely kereszteződött a magyar vadászkutyákkal, melyből végül kialakult a mai vizsla.

A vizsla tenyésztésével kapcsolatos első írásos információ a Zay családtól származik, akik a XVIII. században már foglalkoztak e fajta szaporításával. Még ebben az időszakban is léteztek az ősi színváltozatok, úgymint gesztenyebarna és foltos, majd később bevonták a tenyésztésbe a német rövidszőrű vizslát és a pointert. A fajta törzskönyvezése 1928-ban kezdődött meg. Ekkor készült el az első fajtaleírás is, majd 1935-től hivatalosan elismert fajta lett.

Középnagy termetű kutya, amely a kanoknál 58-64 centi, szukáknál 54-60 centi marmagasságot jelent.
A feje szikár, a fejtető középvonala enyhén árkolt. Az orra tompán lemetszett, orrtükre nagy és az orrcimpák mozgékonyak. Fogazata szabályos és zárt. Fülei alacsonyan tűzöttek, lógók és lekerekített V alakúak. Nyaka arányos, közepesen hosszú, izmos. A mellkasa hosszú és mély, a farka alacsonyan tűzött, ami nyugalmi állapotban lelógó, mozgás közben pedig vízszintesen tartott. Lábai oszlopszerűek, izmosak, de nem merevek, szabályos állásúak. Szőrzete rövid, sűrű, egyenes, erős szálú, testhez simuló és fényes.

Intelligens, Nyugodt, tanulékony, engedelmes, jó vadászadottságokkal rendelkező fajta. Nemes megjelenésű, mozgása hajlékony, tekintete élénk.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: petolog.com)