Alevelek hullásával színes avar borítja a talajt, az égre felnézve pedig feltűnhet a jellegzetes V-alakú madárvonulás. Az élén a vezérmadár repül, amelyik légörvényt kelt és a többiek ezt kihasználva könnyebben haladnak előre. Ezt a módszert a nagyobb testű madarak alkalmazzák.

A táplálék a tél közeledtével egyre kevesebb lesz, az időjárás hidegre fordul, emiatt kelnek útra csoportosan vándormadaraink. Három útvonalon keresztül juthatnak el a nagy vándorok Európából Afrikába. Az egyik a Gibraltárnál szeli a tengert és a sivatagot elkerülve jutnak el a madarak Nyugat-Afrikába. A másik útvonal Olaszországot átszeli, majd Máltán keresztül jutnak el Tunéziába. A magyarországi vándormadarak által leghasználtabb a harmadik útvonal, amely átvezet a Boszporusz fölött, áthalad Kis-Ázsián és a Nílus mentén repülnek a célig.

A fecskék nagyjából 8 ezer kilométert tesznek meg, hogy Dél-Afrikába eljussanak, ahol bőséges a táplálék, meleg van. Itt gyűjtenek erőt ahhoz, hogy újra visszarepülhessenek hozzánk. A gólyák is hasonló távolságot tesznek meg, mint a fecskék.

A sarki csér akár a 25 ezer kilométert is megteszi utazása során. Ezek a madarak az északi-sarkról indulnak el tavasszal, hogy a Déli-Sarkra megérkezzenek.

Ezzel szemben a bíbic, a bütykös hattyú és a barát poszáta „csak” néhányszáz kilométert tesz meg. Céljuk a Földközi tenger északi partvonalának elérése. A kisebb távolság miatt ezek a madarak később is kelnek vándorútra.

A darvak szeptember végén, október elején érnek hozzánk, Finnországból indulnak, nálunk csak megpihennek és a rosszidő beálltáig maradnak.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: http://azenkornyezetem.blogspot.hu)