Jump to content

A tacskó

2014. 12. 15. 09:00

A német eredetű, rövid lábú kutyus a folyamatos szelektív tenyésztésnek köszönheti rövid csontjait. A kotorék munkára kiváló ebekből az egyik legsokoldalúbb vadászkutya vált.

Ez a kisméretű vadászkutya jó szimatú, állhatatos és gyors mozgású. Már a középkorban ismerték a kotorékmunkára alkalmas állatokat, amelyekből kifejlődött a mai tacskó. Sőt már Egyiptomban is találtak olyan emlékeket, amelyeken egy rövid lábú kutyaábrázolás volt látható.

Mivel képes akár a föld alá is prédáját követni, borzebnek is becézik. Ezen túl jeleskedik a nyomkövetésben is.
A tacskó marmagassága 16-26 cm közötti, súlya pedig 3,6-9 kg között van. Körülbelül 14-17 évig élnek. Mellkasa domború, hasa felhúzott és hosszú. Szélesek a mancsai, feje megnyúlt és elvékonyodó.

Manapság már nem ritka, hogy lakásban tartják a tacsikat. Az emberek szeretik, mert nagyon éber, hűséges állatok. A városlakók igazi családi kedvence. Bár a mozgásra igénye van, de kis terület is elég ahhoz, hogy megmozgassuk a kutyust. Mindemellett könnyen tanul. Ha finom falatokkal jutalmazzuk, akkor szívesen sajátítja el azt, amit gazdája szeretne.

A tacskók között is van méretbeli különbség. Megkülönböztetünk normál, törpe és nyúlász tacskót. Szőrváltozatát tekintve is három fajtája van: rövidszőrű, szálkásszőrű, hosszúszőrű. A legismertebb változat minden bizonnyal a rövidszőrű tacskó, amelynek szőre bársonyos tapintású, kevés törődést igénylő.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: kutyusoook.mindenkilapja.hu)