Első körben ez nagyon édes egy újonnan a családba került kutyustól. A heves természetű, bohókás, neveletlen kölyök minden áron gazdija kegyeibe akar férkőzni. Ahogy azonban telik az idő, a gazdi tekintélye kezd a semmibe lenni, ha a már nagyobb, kifejlett kutyus ugyanúgy felugrál.
Erről való leszokatás első lépése az legyen, hogy hagyjuk hidegen, ha a kutya ránk ugrik. Mintha nem is lenne ott, nézzük levegőnek. Viszont, amikor abbahagyja a felugrálást és nyugodtan a közelünkben van, akkor simítsuk meg. Ez a pozitív megerősítés. Itt lényeges az időzítés. Vannak olyan kutyusok, akik ebből mit sem tanulnak meg. Estükben a felugrálás cselekményéhez valami negatív következményt kell csatolni: orrára csapni, rálépni kicsit a hátsó lábaira, vagy csak megfogni mellső lábait, ami egy idő után kellemetlenné fog válni a kutyus számára.
Létfontosságú az időzítés és a következetesség abban, hogy kutyánkat leszokassuk a felugrálásról. Ha a pozitív megerősítés időben történik, nagyon hamar megtanulja a kutyus, hogy nincs értelme felugrani, mert az kényelmetlen lesz számára. Ha viszont nem ugrál, akkor játék, simogatás jár.
További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!
(forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: flickr.com)
