Sok fiatal, gyermekvállalás előtti pár vesz magához egy kutyát azért, hogy felkészüljenek a felelősségvállalásra, az állandó gondoskodásra. Főleg, ha kölyök állatot vesz magához az ember, a kiskutyával sokat kell foglalkozni, sétára kell naponta vinni. Ha esik, ha fúj, róla bizony gondoskodni kell. Ha a kutyanevelésben jól teljesít egy pár, az jele lehet annak, hogy  nagy eséllyel a gyermeknevelésben is megállják majd a helyüket.

Idősebb korban pedig azért veszünk magunk mellé állatot, mert a gyerekek már kirepültek otthonról, esetleg nincs is rokon a környezetünkben, de egy állat közelsége kimozdítja a magányból, és az egyedüllét okozta rossz hangulatból.

Ha pedig már úgy vettünk magunkhoz egy kutyust, mint társ, mint családtag, akkor egyértelmű, hogy szép életet szánunk nekik. Nemcsak minőségi ételt adunk elé naponta, hanem játékkal, sétákkal, együtt töltött idővel kívánjuk a kutyánk és a magunk életét is gazdagítani. Emellett természetesen figyelünk egészségügyi állapotukra, ha kell orvoshoz visszük, megfelelő és kényelmes fekhelyet készítünk nekik.

A lelkes kutyabarátok és kutyatartók nem is szeretik meghallani azokat a kijelentéseket, hogy minek veszel drága ételt és játékokat, hiszen az "csak egy kutya". Ez az a kijelentés, amelytől dühbe gurul minden igazi kutyabarát. Hogy miért töltenek annyi időt kedvencükkel, és miért költenek annyit kutyájukra? Ezekben az állatokban sokszor több szeretet van, mint némelyik embertársunkban. Ami pedig nagyon lényeges, hogy ez a szeretet mindenek feletti és feltételek nélküli.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!