Fiatal, gyermektelen párok gyakran vállalnak közösen kutyát. Egy kutya ugyanis gondoskodást, felelőségvállalást igényel, akit, ha felvállalunk, egész élete végéig gondoskodni kell róla. Szerelmes pár döntenek úgy, hogy mielőtt belevágnának a családalapításba, azelőtt egy kutyussal gyakorolnak. Ha az ebet sikerül életben tartani, megfelelően gondoskodni róla, később talán már a gyermekvállalás sem fog gondot okozni.

Több várandós kismama megijed annak gondolatától, hogy magzatja, születendő gyermeke esetleg valamilyen betegséget kaphat el, ha a családban kutya vagy macska van. Sajnos nem ritka, hogy ezért meg is válnak kedvenceiktől egyesek. Mások egy pillanatig sem kételkednek abban, hogy az állatnak ugyanúgy létjogosultsága van a családban, mint az érkező gyermeknek.

Aztán ott vannak azok a szülők, akik habár sosem voltak állatgyűlölők, sőt, mégsem foglalkoztak különösebben állatokkal addig, amíg a gyerekek ki nem repültek a házból. Ha a szülők gyerekek nélkül maradnak, az igény megvan arra, hogy valakiről gondoskodhassanak. Még nagyobb akkor arra az igény, ha a szülő egyedül él, társ nélkül. Az ember társas lény, és a társállatok kielégíthetik a valakiről való gondoskodást. Lehet az az állat kutya vagy macska.

Sokan élik meg a gyerekek leválást magánéleti krízisként, de egy kutya pozitív hatással lehet a magára maradt szülők lelkiállapotára.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!