Az állatmenhelyek állományára azonban sokkal jellemzőbb, hogy a kölykeivel bekerülő nőstény kutya mellett a legtöbb lakó kifejlett állat. Ha menhelyen szeretnénk kölyök kutyát keresni magunknak, akkor az sokkal nehezebb.

Ki ne szeretné az édes és játékos kiskutyákat, de aki élete során már több kölyökkutyát felnevelt tudja, hogy ez az állapot hamar eltűnik, és a kifejlett kutyus állapotával kell megelégednünk. Mi több, úgy imádnunk.

Menhelyi látogatáskor pedig ténylegesen azzal szembesülhetünk, hogy felnőtt kutyák közül válogathatunk. Sőt köztük mindig vannak olyan ebek, akik már hosszabb ideje a menhely lakói, és még nem fogadták őket örökbe. Ahogy telik az idő, erre egyre kisebb is az esély. Szerencsére mindig vannak olyanok, akik az öreg és/vagy beteg állatokban is meglátják a lehetőséget.

Azok a felnőtt kutyák, akik már ebben a korszakukban kerültek a menhelyre, ki tudja, hogy milyen háttérrel rendelkeznek. Élhettek meg testüket és lelküket is érintő fájdalmas dolgokat. "Csak kutyák", mégis felfogják, ha a gazdájuk bántotta őket, ha lemondott róluk a menhely javára. Ha egy ilyen kutyusban találja meg az új gazdi saját kedvencét, azt is ugyanúgy érzékelik.

Főleg az idősebb, vagy a nem keresett állatokról sokkal könnyebben lemondanak a menhelyeken is, így ha záros határidőn belül nem találnak gazdára, elaltatják őket.

A már kifejlett ebek örökbe fogadásával igaz, hogy nem egy cuki kiskutyát veszünk magunkhoz, egy cuki, de már érett viselkedésű kutyát. Már nem akar szétrágni mindent, nem tesz kárt a bútorainkban, tárgyainkban. Mintha hálás lenne azért, hogy magunkhoz vettük, és ezt jó magaviseletében fejezi ki.

Az örökbefogadott állatok számára megadjuk az élethez való jog második esélyét és higgyétek el azt, hogy ezt a mentett kutyusok meg is érzik, meg is hálálják szeretetükkel.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!