Naponta láthatjuk örömüket, amikor hazaérünk, és majd kiugranak a bőrükből. Tudnak szomorúak lenni. Sőt azt is megérzik, ha egy szeretett társuk (legyen az emberi vagy állati) már nincs az élők sorában. Gyászolnak.

Írtunk már olyan történeteket, amelyek arról szóltak, hogy a cicák vagy macskák a gazdijuk halála után hosszú ideig (akár évekig) a megszokott helyen várta a szeretett személyt. Volt, hogy évekig visszajártak a gazdájuk sírjához. Nem egy állat hűségéért szobrot is érdemelt.

A velünk élő macskákra és kutyákra sokan nemcsak egy háziállatként tekintenek. Ők ugyanolyan jogú családtagok, mint az emberek. Ahogy minket is megvisel elvesztésük, megérzik kedvenceink is a hiányunkat.

Az emberek esetében sem egyforma a gyász megélése, mert van, aki nem mutatja ki érzelmeit, míg mások sokat beszélnek, sírnak a történtekről. Az állatok esetében sem egyforma ennek megélése.

Egyes házi kedvencek lehangolttá, szomorúvá, étvágytalanná válnak, keresik az elhunyt társukat (állat vagy ember). Arra a helyre gyakran látogat el az otthonában is, ahol az elhunyt sok időt töltött. Megváltozhat a viselkedésük egy időre.

Ahogyan mondani szokták, az idő begyógyítja a sebeket. Az állatok esetében talán a gyászidőszakra jellemzőbb, hogy rövidebb ideig tart, igaz, az életük is rövidebb az emberénél.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!