A kutyájukat imádó gazdik mindent igyekeznek kedvencük igénye szerint alakítani. A legfinomabb és minőségi étellel etetik ebüket. Rendszeres orvosi vizsgálatra viszik őket, de még emellett is eshetünk saját hibánkba.

A jóindulat és a féltés vezethet ahhoz a csapdához, amellyel ugyan a legjobbat szeretné a gazdi, ám mégis rosszat tesz kedvencének, amennyiben nem engedi, hogy eleget mozogjon. Az egy dolog, hogy sokan emeletben tartják a kutyákat, de a napi kétszeri 20-30 perces séta a minimum, amire egy lakásba zárt ebnek szüksége van. Kutyát eleve úgy kell vállalni, hogy bele kell a felelős állattartásba kalkulálni ennyi sétát. Amennyiben egész nap bezárva, a négy fal között kell lennie a kutyának, a napi két séta a minimum arra, hogy megmozgassa izmait, testét és persze szükségleteit is kielégítse. Tévedés, hogy a lakásban élő állatnak nincs is igénye a mozgásra, de ha az ember a saját mozgásigényeihez igazítja kedvencéjét is, nincs más esélye, mint alkalmazkodni.

A felelős gazdi csak abban az esetben vállal egy kutyát, ha tudja, hogy belefér az életébe. Azaz tud naponta időt szánni kedvencére. Az időtényezőn túl pedig még a hely is megfelelő a kutyatartásra. Sok esetben a gazdik túlvállalják magukat, aminek következtében elhanyagolják kutyájukat. Ráadásul az édes kis szőrgombóc, amilyen kölyökként volt, felnő, már kevésbé játékos és cuki.

Ha többen is körülveszik a kutyát a családban, akkor gondot okozhatnak a szabályok, mert nem egyformán alkalmazzák azt. Ahhoz, hogy a kutya tudja, mit várnak el tőle, következetesen és egységesen kell a szabályokat betartatni. A szabályok megtanítása tehát a legfontosabb feladat. Meg kell tanítani arra is, hogyan viselkedjen a kutya idegen emberek és kutyák társaságában. Ennek kihagyása nem kedvez a kutyánk számára, hiszen vagy túl agresszívvé válhat, vagy épp félni fog minden idegentől.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!