Bizonyára látott már mindenki olyan elfogult gazdit, aki nemcsak simogatja, ölbe veszi kutyáját, de meg is puszilja. Ahogyan más, szeretett embert is megpuszilunk, úgy a kutyánkkal, mint családtaggal is tehetünk így.

Ahogyan vannak olyanok, akik a puszit intim üdvözlésnek tekintik, azok nem puszilkodnak csak úgy bárkivel, és pontosan így vannak ezzel kutyusaink. Erre az emberi viselkedésre nem mindegyik állat reagál egyformán. Ha csóválja a farkát és figyel ránk, akkor nincs gond, mehet a puszi. Persze a saját kutyánk esetében ezt már kitapasztaltuk, hogy elfogadja-e az ilyen fajta közeledést vagy sem, de egy örökbefogadott, új kutya esetében finoman kell kezdeni a kapcsolatteremtést és nem a jeleket is figyelni kell. Ha örül, ugrál és csóválja a fakrát, felugrik, szaladgál körülöttünk, akkor örül nekünk, lehet, elsőre elfogadja a puszit is.

Ám, ha morog, vicsorít, elfordítja a testét és fejét, az annak jele, hogy még nem áll készen a túl közeli kapcsolatra, így az ölelgetés és a puszi is várasson magára. Félelmében el is futhat a kutyus, vagy ha szorult helyzetben érzi magát, akár meg is kaphat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!