Volt a szomszédunkban egy zsebkendőnyi méretű csivava. Szó szerint kezében vitte a gazdája, csak a dolgát elvégezni tette le a földre. Olyankor azonban mintha szupererőt szívott volna magába. Ami mozgott, azt megugatta, ha túl fenyegetőnek vélte, akkor neki is rontott. Az egész környék a miniatűr ebtől zengett.

Azt mondják, hogy az ilyen támadó, ugató kisméretű kutyusok nincsenek tisztában azzal, hogy valójában mekkorák. Vizsgálták már ezt a kérdést, de a tanulmány megcáfolta mindezt, vagyis az állatok igenis tudják, hogy mekkorák.

A kutyákat is tesztelték ebben a kérdésben. Három méretű lyukkal vizsgálták azt, hogy az ebek tisztában vannak-e méreteikkel. Az első lyuk egy testüknél nagyobb volt, vagyis könnyedén átfértek rajta. A következő a testükkel nagyjából azonos méretű nyílás, amelyiken kicsit préselniük kellett magukat, de átfértek azon. A legutolsó egy olyan kicsi lyuk volt, amelyen biztosan nem tudták átjutni. A vizsgálat során azt figyelték meg, hogy a nagy lyukhoz magabiztosan haladtak és menták át azon, míg a méretükkel azonos nyílást már sokkal óvatosabban közelítették meg. Ennek alapján a kutyák rendelkeznek testtudattal. De akkor miért ennyire támadóak a kistestű kutyusok?

Talán éppen az embertől ered az, hogy a kicsi kutyák esetében nem tanítjuk meg nekik azt, hogy ne harapjanak, hiszen kicsik, így nem jelentenek veszélyt. A közepes és nagytestű kutyák esetében pedig alapvetően igyekszik az ember szelíd és jólnevelt kutyát nevelni. Magyarázat lehet erre a viselkedésre az is, hogy eleve így lépnek fel minden náluk nagyobb teremtménnyel, hogy megijedjenek tőlük, vagy legalábbis megmutassák, hogy tudnak támadni, ha szükséges.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!