De kutyához annyiféleképp hozzá lehet jutni. A legnemesebb, legszebb és legsegítőbb módja mégiscsak az, ha menhelyről vagy az utcáról fogadunk magunk mellé egy ebet. A menhely átmeneti és biztonságos szállása lehet a hontalan állatoknak, de az a cél, hogy minél előbb gazdihoz kerüljenek.

Persze, a legtöbben kölyök, egészséges és akár fajtatiszta állathoz szeretnének így hozzájutni, de a menhely nem erről szól. Azaz miért ne történhetne akár így?

Tény, hogy a menhelyekre bekerülő állatok genetikai adatai nincsenek rögzítve és nem is ismertek, de ha csak a bájukat, külső jegyeiket vesszük szemügyre, akkor könnyen beleszerethetünk valamelyik védencbe. És persze az sem kizárt, hogy nemes vérvonalú eb kerül befogásra. A fajtamentő szervezetek pedig kimondottan egy fajta mentéséért fáradoznak és ugyanúgy cél a gazdikeresés.

Ha már kutyát akarunk magunk mellé venni, akkor a legjobb, ha az egy kölyök, amelyet magunk szocializálhatunk. Csakhogy a menhelyeken kifejlett vagy idős és/vagy beteg állatok is élnek. Ez a kategória kevésbé keresett, hiszen sem nevelni nem lehet már őket annyira (ez nem igaz, de türelem kell hozzá, az biztos), és az sem vágy, hogy beteg kutyánk legyen. Na és felvetődik még az a kérdés is: miért került a kutya a menhelyre? Folyton megszökött? Rossz szocializáció és ennek folyamán viselkedés? Esetleg beteg lett és a gazdi nem vállalta a gyógyíttatást? A válassz bármelyik kérdésre lehet igen és nem is. Ahány kutya, annyiféle sors. Gyakran a nem kívánt szaporulat kerül a menhelyre, de a megöregedett állatokkal sem szívesen bajlódik mindenki. Ok lehet még az is, hogy a kutya megvétele után tudatosul a gazdiban, hogy nincs annyi ideje az állatára, mint kellene.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!