A pogány istenségek szent állata a macska volt, de ahogy a keresztény egyház kezdett utat törni magának, a macska tisztelete és kiváltságos helyzete kezdett megváltozni. A keresztények számára ugyanis a macska a sátán képmása volt, vagyis a megtestesült gonoszt látták benne. Ez a gondolkodás elterjedt, ahogy a kereszténység is.

A XV. században Innocens pápa kinyilvánította, hogy a macska az ördöggel szövetkezik, így kezdődött meg a cicák üldözése. Borzalmas halált haltak akkoriban a macskák, hiszen minden baj okozójának ezt a négylábút tartották. Még ma is halljuk a babonát, miszerint ha fekete macska látunk, az balszerencsét jelent.

A középkorban más világ volt. A feketét a sátán színének tartották, ezért a fekete macska különösen fenyegető volt az akkori ember számára. Meg is tettek mindent az ellen, hogy kiírtsák a macskát maguk körül. Ott pusztították őket, ahol csak tudták, iszonyatos és válogatott módszerekkel végeztek a macskákkal. Az így kimúlt állatokat sokszor befalazták, hogy elriasszák a szellemeket a háztól. De a macskából gyógyító szereket is akartak készíteni, mert úgy vélték, hogy a macska szárított mája a hólyagkő ellenszere. Úgy vélték, ha a macska farkát a bejárat alá elássák, az megóvja a ház lakóit a betegségektől.

A nagy vizeket járó tengerészek felismerték a macska hasznosságát, hiszen a fedélzeten tartózkodó állat nem engedte elszaporodni a rágcsálókat, de szerencsehozóként is tekintették.

Ezzel szemben a középkor emberi úgy vélték, hogy a macska lényegében boszorkány, hiszen a boszorkányok fekete macska testet ölthetnek. Nem csak a hajókon, hanem a szárazföldön is terjedtek a rágcsálók. Ezen a helyzeten pedig nem segített, hogy az ember irtotta a macskát maga körül, így a pestis terjesztőjének, a patkánynak szabad utat engedtek. Éppen azt a hasznos állatot gyilkolták, amely megvédhette volna őket a pusztító pestistől.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: katherines-bookstore.blogspot.hu)