Az emberek jó része kedveli annyira a macskákat, hogy életterüket is megosztják velük. Szeretjük puha szőrüket, igazi nagy jellem mindegyik, és nem utolsó sorban dorombolásuk is nyugtatóan hat az emberre. A dorombolásra képes házicicáink a hang kiadásakor másodpercenként közel 30-szor rezegtetik meg hangszálukat, ezt nevezzük dorombolásnak.

Hiába a hasonló testalkat és egyéb vonások a nagymacskák esetében, a tigris, az oroszlán, a jaguár és a párduc sem képes dorombolni. Amit ezek a vadmacskák művelnek, azt inkább üvöltésnek vagy bömbölésnek lehet nevezni. Ezt a tudósok is tudták, hogy ezek a nagymacskák nem tudnak dorombolni, de az öblös hang kiadásának rejtélyére csak az 1900-as évek vége felé jöttek rá. A mély macskahang kiadására azért képesek, mert a hangszálukon egy megvastagodott szövetréteg található, amely hangadás során még vastagabbá válik, és ennek köszönhető a mély bömbölés. Azonban a hópárduc esete egészen különleges már csak azért is, mert átmenet a kismacskák és a nagymacskák között, ezentúl se bömbölni nem tud, ám dorombolni sem. A hópárduc „mérgében” pöfög.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!