Egy menhelyről befogadott, korábban sokat szenvedett cica különleges odafigyelést igényel. Bár elsőre talán távolságtartónak, félénknek vagy akár bizalmatlannak tűnhet, ez nem a szeretet hiányát jelenti, hanem a múlt lenyomatát. A gazdi feladata ilyenkor nem az, hogy „megjavítsa” az állatot, hanem hogy biztonságos közeget teremtsen számára, ahol újra megtanulhat bízni.
Az első és legfontosabb lépés a türelem. Egy traumatizált cica számára minden új: a lakás, az illatok, a hangok és maga az ember is. Fontos, hogy ne erőltessük a közeledést. Hagyjuk, hogy ő diktálja a tempót: ha csak a szoba sarkából figyel napokig, az is teljesen rendben van. A bizalom apró lépésekben épül.

A kiszámíthatóság kulcsfontosságú. Az etetés, az alom tisztítása, a játék ideje lehetőleg mindig ugyanabban az időben történjen. Ez segít a cicának abban, hogy biztonságban érezze magát, és csökkenti a szorongását. Egy stabil napirend azt üzeni: itt nincsenek váratlan veszélyek.
A nonverbális kommunikációra is érdemes figyelni. A lassú mozdulatok, a halk beszéd és a szemkontaktus kerülése kezdetben mind segíthetnek. Egy kéz, amely nem közeledik hirtelen, hanem türelmesen vár, idővel a biztonság jelévé válhat.
A közös játék az egyik leghatékonyabb kapcsolatépítő eszköz. Egy pálcás játék vagy egy guruló labda lehetőséget ad arra, hogy a cica felszabadultan mozogjon, és közben pozitív élményeket társítson a gazdi jelenlétéhez. Ez az a pont, ahol a félelem lassan kíváncsisággá alakulhat.
Fontos az is, hogy tiszteletben tartsuk a határait. Ha visszahúzódik, ne kövessük; ha nem akarja, ne vegyük ölbe. A szeretet nem attól lesz erős, hogy mindenáron közel kerülünk, hanem attól, hogy hagyjuk a másikat önmaga tempójában megnyílni.
Idővel, talán hetek vagy hónapok múltán, eljön az a pillanat, amikor a cica először bújik oda, dorombol, vagy csak egyszerűen mellénk telepszik. Ezek a pillanatok sokkal többet jelentenek majd, mint egy gondtalanul szocializált állatnál, mert mögöttük ott van az út, amit együtt tettetek meg.
Egy ilyen kapcsolat mély és különleges. Nem magától értetődő, hanem közösen felépített – és éppen ettől válik igazán értékessé.
