Mivel a kanári rendkívül békés kis teremtés, esetenként akár más madárfaj példányaival is együtt tartható, de ezzel csak a valódi madárszakértők próbálkozzanak. A Német Állatorvosok Állatvédelmi Egyesületének (TVT) ajánlása szerint a kanári tartására szolgáló madárház egy pár esetében legalább 1,5 m hosszú, 60 cm mély és 100 cm magas legyen, de – ahogy más madárfajok esetében is – minél nagyobb a rendelkezésre álló tér, annál jobb. Ezenkívül ezek a madarak napi legalább egy órányi szabad reptetést igényelnek a szobában.
Ha erre nincsen mód, akkor a madárház alapterülete páronként 2 m² legyen, legalább 2 m³ hozzá tartozó belvilággal. A szokásos berendezési tárgyak – tehát az ülőrudak, az etetőtálak és a vízadagoló madáritatók – mellett a madárház alapfelszereléséhez feltétlenül tartozzon még hozzá egy hinta és mindenekelőtt egy fürdőterület. Ezek a sárga énekesmadarak rendkívül tiszták, minden nap szeretnek megfürdeni.
A kanári sajátos igényeinek megfelelően összeállított, szaküzletben kapható magkeverék jó alapvető táplálékforrást jelent a számára, de naponta csak egy-egy teáskanálnyit adjunk belőle minden madárnak. Ez az apró teremtmény a friss hajtásokat, a zsenge füvet, valamint a tyúkhúr és a pitypang leveleit is szívesen elcsipegeti. A különböző gyümölcsök, köztük az alma, a mandarin vagy a banán, valóságos csemegét jelentenek a számára. A kanári a zöldségek többségét szintén elfogyaszthatja. Azért legyünk óvatosak: a damaszkuszi szilva, az avokádó, a szilva és a grapefruit szigorúan kerülendő, mivel súlyos emésztési zavarokat okozhat nála.
A jókedvű és nagyon kíváncsi kanárimadarak egész életükön át megőrzik játékosságukat, ezért környezetükben is a minél nagyobb változatosságot kedvelik. Vegyünk nekik természetes anyagból készült madárlétrát, ülőrudat és köteleket. Ha ezeket – ahogy a hintát és a karikát is – a kalitkán kívül helyezzük el, azzal nagyobb „aktivitásra” serkenthetjük madarainkat. A kanárinak legalább napi egy órányi szabad reptetésre van szüksége, de – hacsak lehetséges – nyújtsuk minél hosszabbra a kint töltött időt. A kanári nagyon aktív madár, ezért a nagy madárház sem lehet elég nagy igényeinek kielégítésére.
Ha megengedjük, hogy kanárimadaraink szabadon is repülhessenek, akkor a legbiztonságosabb a kezünkön, vagy valamilyen csemegével visszacsalogatni őket a kalitkába. Addig is sok türelemre lesz szükségünk, amíg madárkáink kézre szoknak. Ezek a színes énekesmadarak meglehetősen félénkek, és időre van szükségük a bizalom kialakulásához. Mivel azonban rendkívül ijedős madárról van szó, viszonya az emberrel soha nem lesz olyan szoros, mint a hullámos papagáj esetében. Ha el szeretnénk nyerni madaraink bizalmát és fel kívánjuk kelteni kíváncsiságukat, akkor kerüljünk a közelükben minden hirtelen mozdulatot és hangoskodást. Beszéljünk hozzájuk csendesen, és csemegével próbáljuk odacsábítani őket a kalitka rácsaihoz.
Ha ez már megy, akkor következő lépésként tegyünk egy darabka muhart vagy gyümölcsöt a kezünkre úgy, hogy a madár csak akkor juthasson hozzá a csemegéhez, ha átlép a kézfejünkre. Ez elsőre valószínűleg nem fog sikerülni, és jó időbe beletelik, amíg apró kedvenceink összeszedik a bátorságukat ennek az óriási lépésnek a megtételére. Amint ez megtörténik, és a kanári rá mer állni a kezünkre, megtörik a jég, és hosszú évekre szóló csodálatos barátság jöhet létre közöttünk.
Fotó: freedigitalphotos.net
otthonikedvenc.hu/fressnapf.hu
