Ahhoz, hogy a vadállatok életébe belelássanak a tudósok, előbb magukhoz kell szokatni az azokat, akkor pedig már nem lesznek annyira vadak. Vagy éppen álcázniuk kell magukat, de az meg nehezen kivitelezhető, mozgatható, így az állatok könnyen továbbállnak.

Mára már a technika fejlődése ezt i segíti, hiszen drónokat küldhetnek az állatok közé, ami általában riadalmat kelt az megfigyeltek között.

A mikrochip használata jó megoldás, hiszen a befogott állat bőre alá stressz- és fájdalommentesen behelyezhető a kis szerkezet és rengeteg adatot szolgáltat. Ennek azonban az a hátránya, hogy mind a chip beültetéséhez, mind a chipen tárolt adatok leolvasásához az állat befogására van szükség, amely természetesen stresszel jár.

Ennél is jobb megoldásnak tűnik, ha távvezérlésű robotokat küldenek az állatok közé és az végzi az adatolvasást. Még az ilyen eszköz használatával is 24-gyel nő a császárpingvinek szívdobbanása, de hamarabb visszatér a nyugalmi állapot. Pedig ezeknek az extrém hidegben élő állatoknak igazán spórolniuk kell az energiájukkal, ezért bármilyen nemű megzavarásuk veszélyes lehet.

Amikor pingvinfióka-szerű távvezérlős robotot küldtek megfigyelni a császárpingvinek közé, azt tapasztalták, hogy a robotot szinte befogadták maguk közé, még kommunikáltak is azzal és nagyon közel engedték magukhoz. Vagyis így olyan adatokat nyerhettek a tudósok, amelyek valósak és nem hatottak az állatokra a külső megfigyelő jelenléte és az azzal járó stressz.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: viralt.i-norge.com)