Később kiderült, hogy cinegék jutottak ilyen módon a tejhez, az 1950-es évekre pedig már szinte minden üveget megdézsmáltak a kismadarak.

Kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy terjedt el ez a viselkedés a madarak között. Az 1940-es évektől kezdve állandó megfigyelés alanyává váltak az oxfordi széncinkék. Mára már minden rezdülés digitális rögzítve van, ugyanis mindegyik egyed mikrocsipet visel.

Öt populáció 2-2 egyedével kezdtek neki a vizsgálatoknak. Megtanították a befogott madaraknak, hogyan juthatnak élelemhez egy dobozból, amelynek két lehetséges módja volt. Később szabadon engedték a madarakat, és a vizsgálat során használt dobozhoz hasonlóakat helyeztek el a város különböző pontjain. A dobozok kódleolvasóval voltak ellátva, így azonnal be tudták azonosítani a cinkéket, de azt is, hogy hozzájutottak-e a táplálékhoz vagy sem, valamint azt, hogy melyik megoldást használták.

Abban a csoportban, ahol nem volt „tanító”, sokkal kevesebb arányban tudták a dobozból megszerezni a táplálékot. A megtanított madár csapatában azonban 12-szer nagyobb eséllyel alkalmazták a többiek a technikákat. Ebből kiderült, hogy tanulnak egymástól a madarak.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: vilagjaromagazin.hu)