Brit kutatók rájöttek, hogy az indiai ludak őszi vonulásukkor Mongóliából India felé nem kifejezetten emelkedve repülnek, hanem a hegyek és völgyek vonulatait követik. Hasonlattal élve, mintha hullámvasutaznának. Ennek oka az energia megspórolása, hiszen az egész utat úgy kell megtenniük, hogy szárnyukkal állandóan csapkodnak. A ludak nem tudnak szárnyalásuk közben siklórepülést bevetni, amely idő alatt szusszanhatnának. Vagyis a hullámvasutazásnak nagy jelentősége van számukra.
A vizsgálat során 29 ludat fogtak be mongóliai fészkelőhelyükön. A madarak hátára jeladókat erősítettek. Arra voltak kíváncsiak a tudósok, hogy milyen magasra szárnyalnak az indiai ludak és másodpercenként hány szárnycsapást visznek véghez. A 29 madárból 14 tért vissza fészkelőhelyükre, ahonnan ősszel indultak, de csak 7-nek volt hátán a jeladó.
Az adatok elemzésekor kiderült, hogy összességében kevesebb energiát fordítottak a repülésre így, hogy követték a hegyvonulatokat, mintha azonnal a magasságba szárnyaltak volna. Akkor ugyanis számolniuk kellett volna a magaslati levegő oxigénmennyiségének csökkenésével. A vonulatok követésével oxigéntöbblet van, és a több oxigén nagyobb energiát ad. Természetesen kihasználták a felfelé mozgó légáramlatokat is, ezzel is energiát spóroltak. Azonban egyszer sem siklottak, derült ki az adatokból. Az indiai ludak tüdőkapacitása negyedével nagyobb, mint más ludaké. Ez is alátámasztja azt, hogy az indiai ludak milyen jól alkalmazkodtak a Himalája átrepüléséhez. Az adatok megmutatták az eddigi legnagyobb magasságot: 7290 méter.
További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!
(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: nyugatmedia.eu)
