A nyomkövetők éppen azért szükségesek, mert ez által vizsgálható, hogy egy madár hol tartózkodik, mekkora távolságra merészkedik el. Parlagi sasokra is helyeztek ilyen berendezést.

Egy pórul járt parlagi sas élete mégiscsak szerencsésen folytatódott, ugyanis Pest megyében fogták be még 2013-ban. A madarat megmérgezték és a Fővárosi Állat- és Növénykertben gyógyították meg. A vadon élő madarat felépülése után szabadon engedték a Jászságban, természetesen feladót rögzítve testére. Fontos információkat szolgáltatott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület embereinek, hiszen feltérképezték útvonalát, azt is megtudták és figyelhették, hogy párja is akadt. A jelzés egy idő után egy pontról jelentkezett, már sejtették, hogy baj van. A parlagi sast egy jármű elütötte.

Egy másik sas még fióka korában, 2013-ban kapta meg nyomkövetőjét, mielőtt kirepült volna. Azóta tudták, hogy merre jár, csakhogy az előző év decembere óta a jel Bécstől nem messze érkezett. A természetvédőknek szemet szúrt ez és felvették a kapcsolatot az osztrák munkatársakkal, akik a GPS koordináták alapján meg is találták a parlagi sas tetemét. A nagy ragadozó madarat megmérgezték.

Hiába élték túl sikerrel a kritikus időszakokat, külső tényezők mégis befolyásolták a két fiatal sas életét.