A nagyobb városokban élő madarak pedig rendkívül jól alkalmazkodnak a betonrengeteghez, a sok emberhez, a zajhoz. Nagyon jó megfigyelők. Az emberekhez egyáltalán nem közelítő, az ember környékét is elkerülő, idomítatlan galambokról ugyanezt állapították meg.

A kísérletben két ember szerepelt, egyforma magasságú, bőrszínű, alkatú ember etette a madarakat Párizs belvárosának egyik parkjában. A különbség annyi volt, hogy más színű köpenyben voltak és az egyikük finomsággal kínálta a galambokat, és hagyta csipegetni a madarakat, a másik inkább elkergette a tollasokat. A köpenyek felcserélésével se tudták átverni a madarakat, és az előbb is durván viselkedő ember közelébe sem mentek a madarak. Azaz meg tudták a vonások alapján különböztetni egymástól a két embert. Nagy valószínűséggel az arcon található megkülönböztető jegyek alapján azonosították be azt, akitől elfogadnak magvakat, míg a másikat kerülték.