Habár szerencsére nem valósították meg, de elvakultan hittek abban az ötletben, hogy galambok segítségével fogják a rakétákat irányítani. Úgy tervezték, hogy galambokat ültetnek a rakéták orrában lévő kis fülkébe. A galambok nézelődtek volna ki a kis ablakon, és ha a célpontot meglátják, akkor egy laza csőrkoppintással jelezték volna a célpontot és már el is indult a rakéta oda, ahová kell. Azt tervezték, hogy betanítják a galambokkal a térképet, hogy majd alkalomadtán felismerjék azt a helyet, ahová nekik majd a bombát kell irányítani. Vicces, de ebben a valóságtól elrugaszkodott elképzelésben többen hittek.

Amíg a galambos sztori inkább, mint valami tréfa működött, addig az ötletességet mutatja az, hogy az első világháború időszakában esténként fényhiányban szenvedtek. A villannyal történő világítást nem tudták megvalósítani, ezért a kreativitásukat mozgatták meg a katonák. Ha már az ókori emberek is használták a szentjánosbogarakat, mint fényforrások, az első világháború emberei is megtehették.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!