Jump to content

Állati mítoszok – 2. rész

2014. 09. 08. 09:00

Ismerünk olyan történeteket, amelyekben olyanokat állítanak állatokról, amelynek nem sok köze van a valósághoz. Íme, néhány cáfolat.

A birkák sem olyan birkák, mint az a köztudatban elterjedt. Nem a csordaszellem hajtja csak az állatokat. Több tucat társukat képesek megkülönböztetni a másiktól. Képesek az öngyógyításra növények használatával, valamint érzelmeket fejeznek ki mimikájukkal. Megfigyelések bebizonyították, hogy a juhok tanulási képessége sokkal jobb, mint mondjuk a rágcsálóké. A tanulási tevékenység során a majmokéhoz hasonló teljesítményt mutattak.

Az albatroszok arról híresek, hogy óriási szárnyfesztávolságuknak köszönhetően nagy távolságok megtételére képesek. A légáramlatokat kihasználva sokáig maradnak a levegőben, és emiatt feltételezték azt, hogy repülés közben alszanak is. Bebizonyították, hogy a vízre szállva alszanak éjszaka, repülés közben nem.

Ha már alvás, akkor lajhár. Napi 9-10 órát alszanak. De még így is kevesebbet, mint a koalamedvék, hiszen napi 14 órát is szundikálhatnak. Még ennél is többre képes a barna denevér a maga 20 órájával. A lajhárról kialakított lustaság jelző onnan ered, hogy lassú anyagcseréjük van, és a minimális energia felvétel lassú mozgást eredményez.

A strucc sem dugja a homokba a fejét, hiszen akkor esélyt adna a ragadozóknak, hogy megtámadják. A struccmama földbe vájja csőrét, hogy fészket készítsen tojásainak. Ha pedig már tojásain ül, néha meg kell forgatni azokat, hogy egyenletesen melegedjen fel a fészekalj. Innen ered a mítosz.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: http://timoelliott.com)