A spanyolok a mór uralom alatt részesültek ilyen viadalban, de a mai napig űzik Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Portugáliában, Venezuelában, Mexikóban, Kolumbiában és Peruban is.
A középkori bikaviadalok olyanok voltak, mint a lovagi tornák. Hiába próbálták betiltani, nem működött. A spanyolok többsége ellenzi, hogy betiltsák számukra ezt a fajta szórakozási módot.
A bikaviadalok időszaka áprilisban kezdődik és egészen októberig tart. A toro bravo, vagyis a vad bika testalkatilag különbözik a vágóhídra szánt állattól.
A picador egy lándzsával megsérti az állat vállizmait annyira, hogy egy idő után már szinte nem tudja a fejét mozgatni, így csökken a szarvak jelentette veszély, de a bikát hergeli. A picador eztán elhagyja az arénát és a banderillerók színes papírral betekert banderillával – horgos végű eszköz – tarkón szúrják a bikát, amely a bika mozgásával arányosan mind beljebb és beljebb fúródnak az állat bőrébe, amely súlyos vérveszteséggel jár.
Majd színre lép a matador, aki látványos mutatványokkal, vörös posztóval hergeli a bikát. Az utolsó momentum, hogy egy ívelt végű acélkarddal, egyetlen szúrással végez a bikával.
További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!
(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: debmedia.hu)
