Az alaszkai vadvilág jellegzetes lénye a farkas. Itt élt a fotós is, aki rendszeresen örökítette meg a hely állati és természeti szépségeit. Egy ízben feltűnt egy farkas, amelyet aztán sorozatos megjelenése követett. Hiába volt vadállat, mégsem volt vad, inkább úgy tűnt, mintha kapcsolatot akarna kiépíteni emberrel és kutyával.
A fotós és kutyája benne volt ebben, így egy nap a labrador fajtájú kutyus nem sokat tanakodva odarohant a farkashoz. Habár a gazdi lélegzete néhány pillanatra elakadt, azt várva, hogy mi lesz a folytatás, kiderült, hogy nem kell félni. A vad farkas és a kutyus játékba kezdtek.
Ezután a találkozás után nem tűnt el a farkas, hanem egyre többet ólálkodott a ház környékén. A fotós elnevezte Romeonak a farkast, akinek az emberek mellett, a faluban való életét, kapcsolatait igyekezett megörökíteni. A helybéliek ugyan tartottak az állattól, farkas létére egyfajta tartás volt bennük annak ellenére, hogy Romeo sosem tanúsított veszélyes viselkedést. Ez a farkas más volt, mint a többi. Úgy játszott más kutyákkal és kutyáknak való játékokkal, mint egy igazi kutya.
Kutyaszerű beütésekkel rendelkező mégis vadállat volt, aki hat évig élt az emberek és kutyáik közelében. Ugyan eltűnt olykor akár hetekre is, de mindig visszatért. 2010-ben elpusztult, de emlékét a falu lakói örökké megőrzik. Emlékére még egy táblát is kihelyeztek a folyó partjára, oda, ahol sok időt töltött Romeo.
További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!
