A mongol versenyegérről 1897-ben érkezett leírás. Egy francia misszionárius, Dávid atya szerzett be és küldött Párizsba néhány példányt. Tudományos elnevezése Meriones unguiculatus, vagyis karmos harcos. A karmos jelző még csak érthető, de a harcos már nem igazán, hiszen kedves, társas, szelíd állatka. Emiatt is vált házi kedvenccé.
Tenyésztésük 1935-re vezethető vissza. Az Amur-folyó vidékéről laborállat gyanánt vittek Japánba pár példányt, amelyek közül néhány átkerült az USA-ba, majd Nagy-Britanniába is. Gyors szaporulatának köszönhetően hamarosan elterjedtek világszerte, így válva ismert és kedvelt hobbiállattá. Mára már olyan sok tenyészet létezik, hogy több színváltozata is előfordul a keresztezések során.
A futóegér-formák az egérfélék családjába tartoznak. Nyolcvannál is több fajuk él Közel-Keleten, Ázsiában, Afrikában. Élőhelyük tehát a száraz éghajlaton él, egy részük a sivatagban a maguk által vájt üregekben. Ide bújnak el a hideg és szárazság elől is. Körülbelül a föld alatt 50 cm-re vezetnek a szerteágazó járataik. Télire ide halmozzák fel maguknak az eleséget.
Említettük már, hogy kimondottan társas lények, csapatban élnek. Barnás színezete segíti, hogy környezetükbe beleolvadjanak. hasuk alja azonban fehér. Farkuk akár 10 cm is lehet, amivel egyensúlyoznak, farkuk végén fekete szőrszálak vannak.
Mellső lábaik jóval rövidebbek a hátsóknál, kézként használják mellső mancsaikat. Hátsó lábaikra helyezve a testsúlyt, felegyenesedve tekintenek szét környezetükben, így jobb a rálátás mindenre. Veszély érzékelése esetén az egyik dobbant a lábával, így a többiek ezt megérezve, időben üregükbe tudnak bújni. Hosszú és izmos hátsó lábukkal nem csak a dobbantásra képesek, hanem hatalmas ugrásokra is.
Nagy szemeik vannak, látásuk jó, emellett pedig kifinomult hallásuk is van. Hasul oldalán illatmirigyek vannak, amelynek váladékával egymásra kenik saját szagukat, így ismerik fel egymást.
További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!
(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: figyelomedia.hu)
