Nem az ember babusgatásának köszönhető az, hogy egy rókát meg tudunk-e szelídíteni vagy sem. Kutatásokkal igazolták, hogy ahhoz, hogy egy róka tolerálja az ember közelségét, barátságos legyen vele, sokkal inkább a genetikának köszönhető. Vagyis az a róka, aki megkedveli az embert, az genetikáját tekintve eltér a vadabb társaitól.

Dmitrij Beljajav saját kísérletbe kezdett rókákkal. A közel hatvan éves projekt még máig tart. Az ezüst- és vörös rókákat mindig is annak alapján rangsorolták, hogy melyik állat milyen barátságos az emberrel. A kísérletben csak azok a rókák vehettek részt, amelyek a legbarátságosabbak voltak az emberrel, és így szaporították őket. Legalább tíz generáció után tapasztalták a viselkedésbeli változást, mely során a rókák viselkedése sokkal kutyaszerűbbé vált. De nem csak a viselkedésül hasonlított jobban a kutyákéhoz, hanem még a testükön is változások jelentek meg. Az addig teljesen normális, felfelé álló rókafül elkezdett lekonyulni, ugatni kezdtek, a bundájukon foltok kezdtek megjelenni és még a farkuk is rövidebbé vált.

A viselkedésben történt változásokhoz több ezer gén együttesen járul hozzá, és persze a környezeti tényezők is befolyásolják azt. Úgy tűnik, hogy azt a gént is megtalálták, amelyik a szelídségért felelős.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!