A gyerekek többsége ugyanis egészen addig lelkes a háziállatok tartásában, míg kikönyörgik a szülőktől. Amint megérkezik az állatka, napokig, hetekig tarthat a láz, majd fokozatosan csitulhat. Sok szülő tapasztalta már azt, hogyan lesz övé az állat, hiszen ha a gyerkőcre lenne bízva, bizony már régen nem élne a hörcsög, a tengerimalac.

A kis rágcsálók kedvelt háziállatok, hiszen akváriumban, terráriumban, ketrecben tarthatók, kicsik, és a ház bizonyos szegletében biztosított helyükről a legjobb esetben nem mozdulnak (hacsak ki nem szöknek).

A tengerimalacokat azért is kedvelik annyira, mert a hörcsögöknél jóval nagyobb testűek, így könnyebben lehet őket megfogni, simogatni, ráadásul kézhez szokatásuk sem nehéz, ha rendszeresen foglalkozunk velük.

A gazdira van bízva, hogyan bánik kedvencével, de Svájcban ez még szabályhoz is kötött. Egy tengerimalac magányos, még akkor is, ha a gazdi foglalkozik vele. A napjaink nagy részében ugyanis nem vagyunk otthon, és az egyedüllét kihathat a tengerimalacok lelkivilágára is. Svájcban pedig szabályozzák azt, hogy egy malac helyett minimum kettőt szükséges hazavinni. Amennyiben az egyik rágcsáló társánál korábban pusztul el, úgy vagy vesznek hozzá egy újabb társat, de egy másik megoldást jelenthet az, hogy egy társat bérelnek számára.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!